2013. szeptember 17., kedd

A kiliti búcsú

A kiliti búcsú, mint családi esemény és régi hagyományokat őrző ünnepként is megér egy bejegyzést, annál is inkább, mert nálunk sütemények szempontjából is kiemelkedő helyet foglal el a családi összejövetelek között.

3 éve ünnepeltük falunk templomának 100 éves évfordulóját, amely jubileumra a templombelső szépen megújult.
Az évforduló óta újra felélesztették azt a hagyományt, hogy a búcsúi szentmise után fiatalok és mellettük zenészek érkeznek lovas kocsin a templomtérre, ahol a helyi plébánostól engedélyt kérnek a búcsúi mulatságok megnyitására. A plébános néhány köszöntő szóval áldását adja az eseményre, majd egy-egy pohár borral koccintanak rá, mindenkinek szép búcsút kívánva. Persze mindez ma már picit idejét múlt dolog, hiszen rég nincsenek már "igazi" búcsúi bálok, mulatságok a faluban, ahol régen a fiatalok, idősek egyaránt kimulathatták magukat, ahol picit elfelejtkezhettek a hétköznapi nehézségekről és ahol akár örök életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek. Tudomásom szerint nagyszüleim is egy ilyen búcsú alkalmával ismerték meg egymást közelebbről, amikor is az akkor 28 éves nagyapám, a nála 12évvel fiatalabb nagyanyámat elkérte szüleitől és elvitte a búcsúi bálba. Szép házasság, közös élet és nagy család lett ebből a találkozásból. Azóta az idők változnak, a hagyományokat egyre nehezebb ápolgatni, talán ezért is szép dolog e parányi esemény, a búcsú megnyitásának felelevenítése. Nekünk fiataloknak jó egy picit élőben látni azt, amit csak meséltek nekünk, az idősebbeknek pedig jó alkalom az emlékezésre. (Az első ilyen búcsú megnyitáskor megcsillant pár idős szempárban az emlékezés könnye.)

A búcsúi vendéglátás viszont nem vesztett jelentőségéből. Legalábbis a mi családunkban. Ilyenkor még a messzire elszármazott rokonok is hazalátogatnak kiliti ízeket kóstolni. Karácsony és Húsvét után talán ez a legnagyobb családi esemény, egész napra megtelik nagymamám háza. Éppen ezért a hagyományos, mindenki által szeretett sütemények sem hiányozhatnak. Régebben unokatestvérem mindig megszámolta hányféle süti, torta sorakozik a polcokon. Idén nem tudok pontos számot mondani, az biztos, hogy torta volt 4 féle(csokis, csokis-diós, albán és citromos), süteményből legalább 8féle. Ezekből elutazásomkor kaptam is egy dobozzal, néhányat egy tányéron le is fényképeztem:
Balról haladva a következők: zserbó, vajas kenyér, nutellás csillag, vaníliás kifli, hólabda, spicc, lekváros szívek és finom linzer. Ezen kívül is volt még néhány és sósból is kétféle.

Szeretem ezt az ünnepet. Nemcsak a vallási esemény miatt, nem feltétlenül a finom ízek miatt, hanem inkább azért, mert ilyenkor tényleg szinte mindenkivel találkozhat az ember, beszélhet pár szót  vagy csak egymásra mosolyoghatunk, így a fizikai és néha lelki távolságok ellenére is érezhetjük, hogy mi azért mégiscsak összetartozunk.

Csak azt az egyet sajnálom, hogy a torták díszítésén kívül, idén a sütésben nem segíthettem.